Terápiarezisztens depresszióban a mai napig alacsony a remissziós arány, a relapszusok aránya pedig nagy. Jelen tanulmány a nyílt elrendezésű, multicentrikus, aktív kontrollos, fázis IIIb ESCAPE-TRD klinikai vizsgálat eredményeit ismerteti, amelyben az eszketamin orrspray hatékonyságát és biztonságosságát hasonlították össze az elnyújtott hatóanyag-leadású quetiapinnel végzett terápiával. A vizsgálat az eszketamin orrspray alkal­mazásának egyértelmű előnyét mutatta a quetiapin hatóanyaggal szemben mind rövid távon (remisszió elérése 8 hetes kezelést követően), mind fenn­tartó kezelésben (relapszusmentes betegek aránya a 32. héten).

A gyermekeknél a SARS-CoV-2 fertőzés után 2-6 héttel jelentkező multiszisztémás gyulladásos szindróma (MIS-C) gyakoribb, mint azt korábban gondolták.

Az akut vesekárosodás a glomeruláris filtrációs ráta gyors csökkenésé­vel járó tünetegyüttes. A súlyosság szerinti besorolásnál a vizeletürítés mennyisége és a kreatininszint emelkedése a mérvadó. Etiológiája szerint az akut vesekárosodás lehet prerenális, renális és posztrenális. A kezelés részét képezi a volumenstátusz fenntartása, a folyadékpótlás izotóniás krisztalloidoldattal, a volumentúlterhelés megszüntetése vízhajtókkal, a nefrotoxikus gyógyszerek adásának felfüggesztése, a gyógyszerek dó­zisának a vesefunkcióhoz történő igazítása. Komplex gondozással mérsé­kelhető a kórházi mortalitás és a progresszió kockázata.

A 2-es típusú cukorbetegségben és diagnosztizált atheroscleroticus szív- és érrendszeri betegségben szenvedő betegek halálozási aránya jelentős mértékben csökkent a SGLT2-inhibitor + GLP-1 RA kombinációs kezelés hatására.

A klórtalidon a kardiovaszkuláris morbiditás és mortalitás csökkentésének hatásos szere esszenciális hypertoniában. Eddig azonban viszonylag kevés adattal rendelkezünk a klórtalidon hatásosságának és biztonságosságá­nak megítélésére előrehaladott krónikus vesebetegséghez társuló magas vérnyomásban. Jelen vizsgálatban a klórtalidon adásával 12 hét elteltével eredményesebb vérnyomáskontroll volt elérhető, mint placebóval.

Nem kétséges, hogy az orvostudomány területén napjainkban a legnagyobb megoldásra váró problémát a több mint két éve tartó COVID-19-pandémia je­lenti. Jelen rövid közleményben a szerző a magyarországi COVID-19-járvánnyal kapcsolatos halálozás okait próbálja meg elemezni az egészségügyi ellátórend­szer, illetve a hatósági-járványügyi intézkedések vonatkozásában.

Világszerte mintegy 14 millió rákos megbetegedést és 8 millió rákkal összefüggő halálesetet regisztrálnak évente. Bár az elmúlt évtizedekben növekvő halálozási ráta stabilizálódott, a rákos megbetegedések incidenciája növekedő tendenciát mutat: mára minden második férfi és minden harmadik nő számolhat a rák diagnózisával. A korai szűrésnek és a terápiák fejlődésének köszönhetően a betegek kilátásai jelentősen javultak, a legtöbb terápia azonban előbb-utóbb hatástalanná válik a kialakuló rezisztencia miatt. A terápiarezisztencia valamennyi ráktípusban, az összes ismert gyógyszerrel szemben kialakulhat, és az okai legalább olyan komplexek, mint amennyire összetett az a folyamat, amely a ráksejt ki­alakulásához vezet. Kijelenthető, hogy a terápiarezisztencia a kutatások előtt álló legnagyobb kihívás. Tanulmányunkban összefoglaljuk a fontosabb rezisztenciamechanizmusokat, részletezve a terápiarezisztens tumorok hatékony kezelésére irányuló próbálkozásokat. Végül bemutatjuk a kutatócso­portunk elmúlt években született eredményeit, valamint a rezisztencia megelőzésére és leküzdésére irányuló terápiás javaslatainkat.

A daganatellenes kezelések során kialakult mellékhatások megszüntetése, valamint az életminőség jelentős mértékű javítása az onkológiai rehabili­táció feladata. A szakterület neve nagyon bonyolult és hosszan tartó folya­matot – átfogó multidiszciplináris együttműködést igénylő, a beteg élete végéig tartó tevékenységet – takar, amely ma már sok helyen a kezelések integrált részét képezi szerte a világon.

A SARS-CoV-2-világjárvány újabb fellángolásával egyre több közlemény jelenik meg világszerte a súlyos esetek kezeléséről és megelőzéséről, ugyanakkor a COVID-19 patológiáját ma már sokkal összetettebbnek lát­juk, mint eleinte. Számos adat szól a D-vitamin feltételezett szerepe mellett. Ezek főleg a klinikailag is igazolt immunológiai hatásokra hivatkoznak a citokinek és a T_reg sejtek szabályozásában és a gyulladás során a káros T-sejt-funkciók, illetve a túlzott immunválasz gátlásában. De az elméleti megfontolások, a retrospektív vizsgálatok és az eddig összegyűlt klinikai eredmények alapján kimondhatjuk-e, hogy a D-vitamin-hiány rendezése pozitívan befolyásolhatja a COVID-19 kimenetelét?

A krónikus vesebetegség jelentős kockázati tényező a COVID-19-fertőzés szövődményei és halálozási aránya szempontjából. A COVID-19 betegség gyakran okoz akut veseelégtelenséget direkt nefrotoxicitás, felborult hemodinamikai egyensúly, citokinvihar és hiperkoagulabilitás útján.